PAPAGÁJMÁNIA

A madarak, és közöttük az emberrel szoros kapcsolatban élő papagájok által terjesztett betegségek sok mindenkiben félelmet keltenek, és ennek egy része valós is.

1930. január végén Herbert Hoover elnök embargót hirdetett a papagájokra, megtiltva az összes faj behozatalát az amerikai kikötőkbe. Az ok: betegségmegelőzés. Ekkora már hetek óta tartott rettegésben a lakosságot egy rejtélyes, furcsa betegség. Az első áldozat egy lelkes papagájtartó, Lillian Martin volt, aki karácsonyi ajándékként kapott a férjétől egy papagájt. Röviddel az ünnepek után a madár megbetegedett és meghalt - és Mrs. Martin ,valamint a családjának két tagja, aki segített gondoskodni a gyengélkedő madárról, a tífuszhoz hasonló tüneteket kezdtek produkálni.

A családot megvizsgáló orvos emlékezett rá, hogy az újságban korábban olvasott a papagájlázról, és gyanús lett neki az eset. Értesítette az Egyesült Államok Nyilvános Orvosi Szolgálatának szervezetét, akik szerint erre a betegségre nincs ellenszer. A papagájláz tehát nagyon is valóságos emberi betegség, és sajnálatos kapcsolatban áll a fertőzött papagájokkal, galambokkal, kacsákkal, sirályokkal, csirkékkel, pulykákkal és több tucat más madárfajjal. A tünetek hasonlítanak a tüdőgyulladásra vagy a tífusz-lázra, úgyis mint magas vérnyomás, fojtogató fejfájás és légzési problémák. Ma a betegség antibiotikumokkal kezelhető, de 1930-ban az áldozatok 20 százalékára halál várt.


A láz története sokkal gyorsabban terjedt, mint maga a betegség. 1930 januárjában további 4 megbetegedést jelentettek az Egyesült Államok Közegészségügyi Szolgálatánál. A szolgálatot vezető Charles Armstrongnak döntése szerint az összes közegészségügyi osztály vezetésének értesülnie kellett a járvány kitöréséről azokban a városokban, ahol most gyanús esetek fordultak elő.

A betegség terjedése nyomán Amerika-szerte kitört a pánik.  Január 8-án Washingtonban A Post azt írta: "A papagáj betegség összezavarja a szakértőket." Ahogy Lepore elmagyarázta a The New Yorkerben, a pánikot a betegség ismeretlen, idegen, egzotikus és láthatatlan jellege okozta. A papagájázt az AP megalázóan "új és titokzatos ellenség"-nek nevezte. Az orvosok között is terjedni kezdett a hamis diagnózis, mindenféle, kicsit is szokatlan köhögést azonnal papagájláznak diagnosztizáltak, legtöbbször persze tévesen. Január közepéig több, mint 50 papagájláz-esetet jelentettek, köztük nyolc halállal végződött.


Január 18-án Kalifornia 60 napos embargót fogadott el, amely kimondta az összes papagájfaj kitiltását San Pedro kikötőjéből. Az embargó előtt behozott madarakat karanténba helyezték. Egy héttel később Herbert Hoover elnök bejelentette a döntést: "Nem lehet papagáj behozni az Egyesült Államokba semmilyen külső országból". A papagájtartókat felszólították a higiéniai szabályok komolyabban vételére és azt tanácsolták nekik, hogy a járvány idejére minimalizálják a papagájukkal való fizikai érintkezést.


Az állami rendőrfőnök, Hugh S. Cummings igyekezett megnyugtatni a közvéleményt: "Az emberek között jelenlévő járvány mértéke kicsi, és nem is kell arra számítani, hogy szélesebb körben elterjedjen". A pánik csúcspontján több papagájtartó megölte vagy egyszerűen szabadon engedte papagáját. A haditengerészetnél és egyes egészségügyi intézményeknél is támogatták a papagájok kiirtását.

Végül 1930 novemberében a papagájláz-esetek száma csökkenni kezdett és a tilalmakat feloldották. A mai napig vitás a kérdés, hogy az ebben az időszakban bejelentett megbetegedések mekkora százaléka volt valóban papagájláz, és mennyi volt más betegség. A karantént és a behozatali tilalmat is feloldották.