Javított kommunikáció
A papagájok ékesszóló kommunikátorok, és mindenkit elbűvölő, lélegzetelállító hangulati finomságok kifejezésére képesek. Némi foglalkozással az emberi beszédet is hamar eltanulják.
A legtöbb gazdi a papagáj finom testbeszédének értelmezésére sajnos nem igazán képes, pedig ez a fajta csendes kommunikáció rengeteg információt hordoz. A papagájjal folytatott sikeres kommunikációhoz az embernek meg kell tanulnia értelmezni papagája testbeszédét. Ennek elmulasztása gyakran komoly problémákat eredményezhet, ahogy a viselkedésproblémák fokozódnak. Nem bonyolult jelenség például a támadni készülő papagáj: lelapult tollak, kitágult, kerek szemek, feszes nyak, egyes fajoknál elpirult pofaszín.
Aki egy ilyen madárhoz megpróbál hozzáérni, az meg lesz csípve, ez ennyire egyszerű. És ez a helyzet az egyébként kezesre nevelt papagájjal is előállhat, mert őket teljes mértékben a hangulat vezérli. Ezeket a hangulatokat a madár testbeszéde által lehet elkülöníteni és megfigyelni.
A papagáj a harapása által sok mindent kifejezhet, és a legritkább esetben szokott harag vagy utálat lenni. Egy ismeretlent persze reflexből megtámadnak, de a gazdi keze felé irányuló csípés a leggyakrabban azt fejezi ki: most inkább hagyj békén, pihenni szeretnék, nem akarom, hogy megfogj. A papagájoknak saját véleményük van a dolgokról, csakúgy, mint nekünk, és ezt meg kell tanulni figyelembe venni.
Amit papagájokban agressziónak nevezünk, az gyakran a félelem vagy ellenkezés következménye, és az „agresszív” madarak tulajdonosának ennek alapján ki kell értékelnie a helyzetet. Ne felejtsük el, hogy a papagájok a természetben prédaállatok, akikre ragadozók lesnek, hogy megegyék őket, és függetlenül attól, hogy milyen nagyok és ijesztőek lehetnek a madarak, mi emberi ragadozók lényegesen nagyobbak és gyakran még ijesztőbbek vagyunk egy papagáj számára.
