PAPAGÁJMÁNIA

A háziállatként tartott papagájok esetében egy örök kihívás, hogy mivel tudjuk lekötni a figyelmüket egész napra. A papagáj legnagyobb ellensége az unalom, ez kikezdi mentális egészségét és depresszióhoz, tolltépkedéshez vezethet.

A természetben a papagájok hatalmas madárrajokban élnek, egész nap pörögnek az események, mindig történik valami. Az unalom, a semmittevés és az ingerszegény környezet a háziasítás előtti időkben számukra teljesen ismeretlen fogalmak voltak. A tétlenség elleni küzdelem egyik legjobb eszköze, ha játékokkal kötjük le a papagáj figyelmét. Ez még akkor is ajánlott, ha többedmagukkal, csapatban vannak tartva.




A másik pozitívum a csőr és a karmok folyamatos koptatása játék közben. A madár karmai és csőre ugyanis állandóan növekedésben van és ha semmi nincs, ami lekoptatja a felesleges, túlnőtt végeket, akkor ez problémákhoz fog vezetni: a lábával nem fog tudni kapaszkodni, a túlnőtt csőrrel pedig nem fog tudni táplálkozni. A természet megoldja ezeket a problémákat, mert az állandó aktivitás, a folyamatos kúszás-mászás megfelelő szintre koptatja a végtagokat, de fogságban ennél sokkal kevesebbet mozog a madár. Játék közben azonban ez a kopás eléri a megfelelő szintet, így elkerülhető az egyébként kivitelezhető, de egyáltalán nem kellemes, és elég sok stresszt okozó mesterséges köröm- illetve csőrkurtítás.


Minél nagyobb a papagáj élőhelye, annál több játék fér el benne. Kreativitásból sosem lehet elég, a játékokat pedig érdemes rendszeresen cserélgetni, hogy ne unjon rájuk a madár. A legjobb alapanyag a fa, abból is a természetes állapotú, nem esztergált vagy legyalult, mert az nem hasonlít kellően a természetben megtalálható anyagokra. Színezni hasznos, de vásárlás előtt érdeklődjük meg, milyen festékkel dolgozott a gyártó, mert az ólomtartalmú anyagok súlyos egészségkárosodást okozhatnak, és erre sajnos nem minden forgalmazó van tekintettel.


A kalitka legfontosabb felszerelése az ülőrúd. A papagáj a nap legnagyobb részét ezen tölti. Anyaga és formája legyen természetes, legjobb ebből is a fa. A vastagsága akkor ideális, ha a papagáj lába épp nem éri körbe, mert ilyenkor kopik a legjobban a köröm. A műanyagot inkább hanyagoljuk. Az ülőfák egy része kötéllel helyettesíthető, de itt is csak természetes alapanyagút szabad használni mert a papagájok ezeket rágják és közben a kis darabokat le is nyelhetik. A köteleken hintázó mozgást végezhetnek ami hasonlít a természetben megtalálható vékonyabb ágakra, indákra, liánokra.


Az elrendezésben és az alapanyagban is érdemes a változatosságra törekedni. A helyüket is érdemes időnként megváltoztatni, ez alól csak a kifejezetten alvásra használt hinták és az etetők megközelítéséhez szükséges elemek legyenek kivételek. Komplett kalitkaátrendezést persze nem érdemes túl gyakran csinálni de 1-1 elem áthelyezése feldobja a papagáj napját. Vásárláskor érdemes szem előtt tartani a ketrec méretét és arra is gondolni kell, hogy a megvett berendezési tárgyat hogyan lehet majd felrögzíteni benne. A méretet és a vastagságot is érdemes variálni, hogy a papagáj minél többféle játékból válogathasson. Hogy melyiknek mi lesz a kedvence, az úgyis hamar kiderül. A hullámosok például nagyon hamar beleszeretnek a csengőkbe, a nagy papagájok, mint az arák, pedig imádják a keményfát, amit sokáig ropogtathatnak és a saját függőleges tengelyük körül elforgó nagy ülőrudakat is előszeretettel használják.


A kötelekkel kapcsolatosan nem árt az óvatosság. Mivel ezeket rendszeresen rágják, ezért a legjobb alapanyag a kender, ami teljesen természetes. A másik probléma, hogy a kopott kötél kiálló szálaiba a papagáj lába beleakadhat, ezért ezeket időnként ellenőrizni kell és szükség esetén el kell távolítani őket.