A Dió-Teszt tanulsága, 1.rész: a papagájok óvatos befektetők
A papagájok intelligenciája, ami egy 3-5 éves emberi gyerek szintje körül mozog, rengeteg tudós és kutató fantáziáját indította be az idők során, akik sokféle kísérletbe belefogtak ezekkel a madarakkal.
Walter Mischel pszichológus 1972-es tanulmánya a gyermekeknél megfigyelhető impulzus-kontroll témakörével foglalkozott. Korunkban ez a kísérlet a "Stanford mályvacukor" néven ismert a pszichológusok körében. A kísérlet lényege, hogy gyerekeknek kínálnak választási lehetőséget egy azonnali, de kisebb édesség, vagy kétszer annyi, de csak később megkapható édesség között, amit csak 15 perccel későbbre ígérnek meg nekik. Az édesség általában keksz, teasütemény vagy mályvacukor volt, innen kapta a kísérlet a nevét.
A későbbiekben ezt a mályvacukor-kísérletet átterjesztették az állatvilágba is. A teszt lényege itt is az, hogy az alany képes-e az azonnali evési lehetőséget feladni egy nagyobb, de kicsivel később elérhető élelemért cserébe. A kísérletek tanulsága az, hogy az állatok képesek-e tudatosan elnyomni az impulzív reakciókat és összehasonlítani a jelenlegi és a jövőbeli érték mennyiségét, majd meghozni a döntést, hogy melyiket válasszák. A teszt továbbfejlesztése során bizonyos papagáj-fajoknál megpróbálták érmékkel helyettesíteni az élelmet, kipróbálva, hogy vajon ezt a szimbolikus jelentést is képesek-e megérteni a madarak.
A Nagy Dió Teszt: a papagájok gazdasági-döntéshozatali képességeinek tesztelése
A tanulmány vezető szerzője Anastasia Krasheninnikova, aki a papagájok evolúcióját és kognitív készségeit tanulmányozza, munkatársai Max Planck, az Ornitológiai Intézet németországi munkatársa és a Max-Planck Comparative Tudáskutató állomás vezetője a Tenerife szigetén található Loro Parque Fundacion-ban. A csapat összesen 4 papagájfajjal végzi a kísérleteket folyamatosan.
