Mi ijeszti meg a papagájt?
A papagájok között nagyon sok a félős. Hogy ez ne okozzon problémát a háziasított tartás során, ahhoz meg kell ismerni ezeknek a félelmeknek a gyökerét.
A papagájokat alig néhány száz éve kezdték el háziasítani, tehát ők még félig vadállatok (összehasonlításképpen: a kutyák háziasítása több ezer éves múltra tekint vissza). A természetben a papagáj prédaállat, zsákmány, akire ragadozók lesnek egész nap, hogy megehessék. De hogy mi a ragadozó, azt biztosan nem tudják eldönteni, ezért az emberi környezetnek sok eleme ébreszt bennük ilyen fajta félelmeket, mert nem tudják, hogy ezek az ijesztő dolgok valójában rájuk nézve teljesen veszélytelenek.
A papagáj félelmének, és úgy általában az érzelmeinek legegyértelműbb megnyilvánulása a testbeszéd. A rémült madarak a tollukat testükhöz közel tartják. A tarajosok (kakadufélék, nimfák) felmeresztik a tarajukat, hogy ezáltal nagyobbnak látszódjanak. De a sarokba húzódás is egy lehetséges tünet. Az igazán rémült papagáj fújtató-sziszegő hangot hallat. Az ilyenek hajlamosak a leginkább a támadásra, csípésükkel sokszor egész komoly sérüléseket okozva. Ilyen tünetek esetén adj helyet és időt a madárnak, hogy megnyugodjon. Az sem ritka, hogy a madár ijedtében elrepül a szobában, ilyenkor nem szabad kergetni vagy üldözni, meg kell várni, hogy magától lenyugodjon.
Papagájunkat más háziállatok is megijeszthetik, mint például a kutyák vagy macskák. Ez a félelem sokszor nem is alaptalan, mert ők akár puszta kíváncsiságból is könnyen megsebezhetik a madarak, tehát itt nem árt az óvatosság, nem szabad hagyni, hogy egy légtérben legyenek. Ha egy másik háziállat a madaradat bámulja, azt intő jelnek kell tekinteni, ilyen esetben keresd meg a módot a két háziállat elválasztására. A papagájt ugyanis feleslegesen stresszeli egy ilyen helyzet, ezt pedig jobb elkerülni, megelőzni.
