Hullámos papagáj

Hazánk kedvenc díszmadara a mindig vidám és játékos hullámos papagáj. Az elismerő helyezést évtizedek óta megérdemelten viselő faj népszerűsége meredeken növekszik.

Európába történő behozatala óta az eredeti, zöld szín mellett számtalan színmutációban előfordul, beleértve a tiszta fehéret is. Létezik belőle kék, sárga, lila, olajbogyószínű és szürke is. A fiatal hullámosok színe hasonlít a kifejlett felnőttekéhez, de kicsivel tompább. Előfordulásuk a kontinentális Ausztrália nagy része, de az észak-nyugati részről hiányoznak, Tasmania-ban és a keleti part többségében jelen vannak.



Nomád életet folytatnak, hatalmas állományokba verődve élnek, általában víz közelében. Nem ritkák a tízezres nagyságrendű falkáik sem. A madarak a rajban jellegzetes hullámos módon repülnek, nevüket innen, valamint a tollszínezetük hullámos formájáról is kapták. A csapadékos évszak végén, a táplálék mennyiségének csökkenéskor a hatalmas hullámos papagáj rajok kisebb, 3-100 egyedből álló csapatokra esnek szét.


Őshazájukban, a természetben szinte kizárólag az őshonos fűszernövények és a fűfélék magjain táplálkoznak. Többnyire reggel esznek, a magokat a földről szedik össze. Fogságban tartva a fő táplálék a rozs és a köles, és elég sok zöldséget és gyümölcsöt is fogyaszt.



Fészekrakásuk az esős időszakhoz igazodik. Ha a feltételek adottak, egy évben akár többször is költenek. A fészek csupasz üreg egy megfelelő faágban vagy fatörzsben. A tojásokat a tojó kelti ki, a kicsik meztelenül születnek, a szüleik táplálják őket.


Európa-szerte a hullámos papagáj a legkedveltebb díszmadár, nagyjából 150 éve, megszámlálhatatlan mennyiségben tenyésztik őket a kontinens összes országában. Erre szükség is van, mert nagy rájuk a kereslet a hobbi állattartók körében, az ausztrál kormány pedig még a múlt században megtiltotta az őshazából történő kivitelüket a számuk megcsappanása miatt.